Sokan feltették már a kérdést: Mi különbözteti meg a jógát minden más mozgásrendszertől? Valóban, vajon minek köszönheti a jóga több évezredes töretlen sikerét művelői körében? Mi lehet az oka annak a mély, misztikus rajongásnak, amely napjainkban is több millió embernek ad motivációt arra, hogy rendszeresen órákat töltsön a jóga semmi máshoz nem hasonlító gyakorlatainak végzésével?
Az első áttörő élmények közé tartozik, amikor a helyesen kivitelezett testtartás közben egyszerre elemi erejű forróság árad szét a testben, jelezve, hogy az ún. nádik, vagyis energiacsatornák megnyíltak, a prána (vagyis energia) szabadon, gátaktól mentesen áramlik a testben. Ez az erős áramlat képes megnyitni energetikai blokkokat, amelyek hatására elmúlhatnak betegségek, oldódhatnak eddig a személyiség részeként megélt negatív tulajdonságok, és megoldódhatnak régóta húzódó, kellemetlen élethelyzetek. A gyakorló ilyenkor órákig, vagy akár napokig is érezheti ennek közvetlen testi hatásait: mély, intenzív örömérzést, energiával való töltöttséget, tisztább érzékelést mind fizikai, mind mentális szinten, a teljesség élményét. Nem természetfeletti élmények ezek, inkább a test természetes állapota, ha nem korlátozzuk, mérgezzük helytelen életmóddal és gondolkodással. Sokan összetévesztik a jógát az indiai aszkéták által gyakorolt önsanyargató, extrém gyakorlatokkal, azonban a jóga nem a szenvedés útja. Bár ajándékba sem adja ezeket a csodálatos változásokat - a gyakorlónak ugyanúgy végig kell járnia saját ösvényét, fokozatosan elhagyva, levetkőzve csak rá jellemző, másokéval nem összevethető korlátait. Sok a tévút, a megtévesztő élmény, amely könnyen megadja a fejlettség, megérkezettség illúzióját, és a gőg, a felsőbbrendűségi érzés, az arrogancia csapdái hosszú időre megrekeszthetik, vagy akár vissza is vethetik fejlődésében a kívülről mesternek vélhető jógit.
A jóga szó az ókori szanszkrit nyelven annyit tesz: igába hajt, összefonódik. A kifejezés a tudatfolyamatokon való felülemelkedésre utal, az emberi elmét irányító késztetések tudatosításán keresztül. Ahhoz, hogy saját tudatunkat megfigyelhessük, szükség van bizonyos összeszedettségre, stabilitásra, és ez csak igen magas energiaszinten valósítható meg. Ennek a magas energiaszintnek az elérését és fenntartását szolgálják a különböző fizikai és energetikai gyakorlatok, amelyek megfelelő végzése nem csupán tökéletes egészséget biztosít, de szellemi tisztaságot, éleslátást is. A jóga gyakorlatait sokan csupán egészségmegőrző tornaként gyakorolják, ez azonban olyan, mintha egy drága autót csak arra használnánk, hogy néha beindítsuk egy kis időre a motort, de nem indulnánk el vele sehova. Természetesen a jóga testedzésként való megközelítése sem minden haszon nélkül való. A fizikai gyakorlatok rendszeres művelése idővel talán megnyitja a tudatot a szellemi történések felismerésére is, hiszen a testi gyakorlás nem választható el a szellemi törekvésektől, ahogy az anyag sem választható el a szellemi szféráktól. Olyan korban élünk, amikor az emberiség döntő része az anyagira fókuszálja a figyelmét, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne bárkinek szabadságában elengedni ezt a beszűkült tudatállapotot. Ez történhet egyetlen pillanat alatt, egy katartikus felismeréssel, ráébredéssel, vagy lassan, fokozatosan lebontva az elmét megkötő korlátokat. A misztikusok a felébredést választották, így tanításuk nem is állhat másból, mint hogy megmutatják Önnön elragadtatásukat, bizonyítva ezzel a felébredés lehetőségét. A jóga útja ezzel szemben évezredek óta a tudatos gyakorlás és önmagunk megismerésén keresztül vezet ugyanebbe az irányba. Az ókori jógik olyan lehetőséget kerestek a megvilágosodás elérésére, amely biztonságosan végigvezeti a gyakorlókat saját útjukon. A minden emberben közös fizikai és tudati folyamatokból fakadó problémákra adtak olyan megoldásokat, amelyek a fokozatosság elvét követve befogadhatóak mindenki számára.
A jóga sohasem a tömegeknek szólt: minden jógi csupán néhány tanítványnak adta tovább tudását, az indiaiak túlnyomó része sosem került kapcsolatba a jóga tanításaival. Ez talán azzal magyarázható, hogy tanítani csak azt lehet, aki kész befogadni a tanítást, azaz saját magától elindult már egy bizonyos úton. Szükséges egyfajta ősbizalom megszületése, amely nélkül nem nyithatjuk meg magunkat az új, az ismeretlen befogadására. Enélkül hiába minden bölcsesség, az elme szűkös terébe zárt tudat csupán tovább futja köreit a régi pályákon, és nem képes felismerni, hogy minőségi változás helyett csupán a formája változott meg eddigi tevékenységének. Amíg nem emelkedtünk felül az egó játszmáin, minden tevékenységünk az egóból ered, így tudatunk felszínes, időhöz kötött, és szenvedéssel teli lesz. Ez így volt az ókorban, és így van ma is.
Elgondolkodtató azonban, hogy a jóga az utóbbi évtizedekben megfigyelhető közismertsége és népszerűsége az általunk ismert történelem folyamán példa nélküli. Ez arra a reményre ad okot, hogy az emberi tudat fejlődésének új korszaka következik: amikor a változásokra érett tudattal rendelkezők száma elér egy határt, az egész emberiség tudatszintje rövid idő alatt megemelkedik. Ha őszintén megvizsgáljuk magunkat és környezetünket, láthatjuk, hogy a negatív propaganda ellenére, amely azt sulykolja belénk, hogy az ember alapvetően gonosz és bűnös lény, már most is mennyi érték és szeretet vesz körül bennünket. Kétségkívül gyarlóak vagyunk, és sokat hibázunk, de igazi, komoly bűnöket nagyon kevesen követnek el. Ha képesek vagyunk meglátni magunkban és embertársainkban a tisztaságot, talán csökkenthetjük ezt az irreális szorongást, amely rányomja bélyegét mindennapjainkra és elveszi a lelki béke lehetőségét.
A jógában semmi misztikus sincsen: praktikus, következetes módszerek összessége, amely a fizikai gyakorlás alapjaitól indulva, a mentális egészség helyreállításán keresztül vezeti a gyakorlót célja felé.
