Rádzsa jóga

Rádzsa Jóga – a királyi út

Van valami a gondolaton túl, amivel a tudat azonosul. Ha ezzel nem vagyunk tisztában, naivan azt gondoljuk, hogy azok a gondolatok vagyunk, amiket gondolunk. Patandzsáli azonban azt állítja, hogy lényegileg különbözünk gondolatainktól, éppen ezért megfigyelhetjük őket.

A legátfogóbb és legtudományosabb jóga rendszer a Rádzsa Jóga a „királyi út”. Ezt a rendszert a bölcs Patandzsáli kódolta, aki több mint kétezer évvel ezelőtt leírta a Jóga Szútrákat. Astanga jógának is nevezik, illetve „nyolcfokú létrának”, mivel egy nyolc-fázisú rendszerről van szó, mely elvezet az uralomhoz működésünk minden aspektusa fölött.

Patandzsáli rendszerében a tudatot egy tóhoz hasonlítják. Mint a víz, benne van a nyugalom és kristályos tisztaság lehetősége, azonban a gondolatok a „tudat módosulásai” felkavarják, aktivitásba lendítik, és elhomályosítják igazi természetét. E gondolatokat vagy módosulásokat vrittiknek nevezik, és a tó felszínén megjelenő hullámokhoz hasonlítják. Eredhetnek a tó mélyéről /emlékek/ vagy a külvilágból érkező hatások eredményeképpen /érzéki benyomások/. Amikor a hullámok megnyugszanak, a víz tisztává válik, és a legmélyebb szintekig átlátható. Ha tökéletesítjük a lenyugvás folyamatát, a víz tökéletesen átlátszó, és a belső ember (Atman, Önvaló, Dzsíva, lélekcsíra), a legmagasabb tudatállapot nyilvánvalóvá válik. A jóga alapvetően a gondolat folyamatok /vrittik/ feletti tudatos ellenőrzés kifejlesztése. Amikor ez megtörténik, akkor a gondolatok mögött húzódó tudat láthatóvá válik. Többé nem homályosítják el a gondolatok és mentális változások. Ezt megelőzően a tudat a gondolatokkal azonosítja önmagát, és az ember automatikusan levonja a következtetést, hogy a gondolataival azonos.

A gondolatok feletti tudatos ellenőrzés kifejlesztése az elme megszelídítésén keresztül történhet. Az elménk azonban nagyon összetett, trükkös és vad. Éppúgy, mint egy vadló. Az elmével is hasonlóan türelmesen kell bánnunk ha meg akarjuk szelidíteni. Először elkerítünk számára egy akkora területet ahol még szabadnak érzi magát, bármit megtehet amihez csak kedve van, ám nem teljesen szabad, hiszen ott van a kerítés, a keret amin belül mozoghat. Ez a gyakorlás. Ahogy a gyakorlásunk fokozatosan egyre rendszeresebbé, hosszabbá és mélyebbé tud válni, úgy szűkítjük lépésről-lépésre azt a területet amelyen belül az elme csaponghat. Amikor elérjük azt a szintet, hogy a teljes területet amelyet az elménk bejár láthatjuk, nem csinálunk mást csupán egyre éberebben és tudatosabban megfigyeljük. Ismerkedünk, barátkozunk vele de nem kényszerítjük semmire. Türelmesnek kell lennünk. Ez egy hosszú folyamat de amikor kellően megismertük a szokásait, reakcióit és működését akkor képesek leszünk megszelidíteni, idővel felülni a hátára és meglovagolni.

Ha folyamatosan fejlesztjük a gondolatoktól való elkülönülés képességét, a tudat folyamatosan fejlődik. Ehhez Patandzsáli egy szisztematikus és részletes utat jelöl ki az ilyen önuralom eléréséhez. Röviden ezt az utat astanga /nyolc-rétű/ jógának illetve újabban Rádzsa Jógának /a királyi útnak/ nevezik.

Az első két lépés e nyolc lépcsős úton tíz szokást és életstílust foglal magában, melyek minimumra csökkentik a testet és az elmét zavaró tényezőket /jáma, nijáma/. A jámák /önmegtartóztatások/ között található az ahimsza /erőszakmentesség/, a szatja /igazság/, az asztéja /becsületesség/, a brahmacsarja /tudatos önkontroll/ és az aparigraha /ragaszkodésnélküliség/. A jámák közül a legfontosabb az ahimszá, az erőszakmentesség. Az összes többi ebben gyökeredzik. Az ahimsza elfordulás a hajlamtól, hogy megsebezzünk, vagy megsértsünk bármely élőlényt, bármely módon, bármely időben. A mentális szándék is erőszak. A mentális aktivitás megszűnése a sértés vagy ártás irányában – ez az ahimszá. Ha ez megvalósul, az összes többi is kifejlődik. Ha mélyen a lényünkké tesszük, hogy ne ártsunk se másnak - se önmagunknak, sem tettekben, sem szóban, sem gondolatban, akkor ebből az energiából kivirágzik az igazmondás, az egyöntetűség, a hitelesség, az önuralom, a féltékenységtől és az irigységtől való mentesség, a megbocsátás, a szerénység, a megbízhatóság, a jótékonyság, az önzetlenség, a becsületesség, a tudatos önkontroll, a mohóságtól, sóvárgástól, birtokvágytól és függéstől való szabadság és a ragaszkodás nélküliség.

A nijámák közé tartozik a saucsa /tisztaság/, a szantósa /megelégedettség, megnyugvás, elfogadás/, a tapaszja /mértékletesség, egyszerűség, fegyelmezettség/, a szvádhjája /önismeret/ és az Isvára pranidhána /igaz hit, önátadás/

Napjaink fogyasztói társadalmában és kultúrájában a fenteikeben felsoroltaktól eltérő értékek között szocializálódunk, ezért nyugaton a „nyolclépcsős” jóga a harmadik lépcsővel – az ászanával kezdődik, az előző két lépcső pedig a folyamatos gyakorlás és a fejlődés hatására tud egyre magasabb szinteken, fokozatosan megvalósulni.

Az ászana a testtartás. A testtartás tökéletessé tétele. A tökéletes póz szilárd és kényelmes. Egy ingatag tartás nem ászana. Egy kényelmetlen tartás nem ászana. Az ászanát a pránajáma követi, amely a negyedik lépcső. Itt az energia burokkal való munkán van a hangsúly, amely elvezet a prána uralásához.

A pránajáma a prána kiterjesztése A légzést használjuk az elme kicselezésére, úgy, hogy elkezdjük egyenletesen áramoltatni. Az emberek nem tapasztalják meg a pránát, mivel a test sejtjei, szervei, az izmok, ízületek, végtagok és szervek világában élnek. A légzés a csali a prána számára és a tudat számára, mert amikor a légzés egyenletesen kezd áramlani, a prána automatikusan szintén egyenletes áramlásúvá válik, és lassan megtapasztalhatói, hogy mi is a prána igazából.

A 8 lépcső ötödik fázisában megtanuljuk szabályozni az érzékszervi benyomásokat /pratjahára/, hogy az érzékszervektől érkező behatásoktól elvágjuk magunkat, így semmi sem zavarja az elmét önmaga megfigyelésében. A tudat, amely lecsendesedett, és amely csendes is maradt, megnyugtatja az érzékeket addig a pontig, ahol többé már nem kapcsolódnak a tárgyaikhoz, és ezáltal visszaolvadnak a tudat csendesség-természetébe – ez a pratjáhára. Az eddig felsorolt első öt lépcsőt nevezi a jóga a külső ágnak, míg a további három lépcső a belső ág.

Az utolsó három lépcsőfokon a gyakorló megtanulja egy pontban összpontosítani és koncentrálni elméjét. Lénye durvább vonatkozásait képes ellenőrizni, a viselkedést, a testet, az energiát és az érzékeket megtanulta uralni, a tanítvány most már készen áll arra, hogy közvetlenül a gondolatok uralására koncentráljon, melyek betörnek elméjébe, és megzavarják azt. Ezt a munkát három lépésben lehet megvalósítani: dhárana /koncentráció/, dhjána /meditáció/ és végül a szamádhi /legmagasabb tudatállapot /, a tiszta tudat.

A jóga vallástól, hittől és kultúrától független gyakorlati és tapasztalati rendszer amely bárki számára megtapasztalható. Természetesen mindenki azon a szinten képes tapasztalatokat szerezni ahol a saját útján éppen tart, ám a jóga felfogása szerint nem az a lényeges hogy éppen hol tartunk a fejlődés útján, hanem az, hogy haladunk-e. Ha haladunk, saját tempókban és lépéseinkkel – bámilyen lassan és kicsiny lépésekkel is - akkor fejlődünk, ha megállunk akkor elakadtunk.

„Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.
Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.”
Weöres Sándor

Forrás:

http://jogainfo.blogspot.hu