A Védák a [hinduizmus]? szentírásai. Nyelvük a szanszkrit, a világ egyik legősibb (ha nem a legősibb) nyelve. A véda szó azt jelenti, hogy "tudás". A Bhavisja Purána szerint a védikus irodalom magába foglalja az eredeti négy Védát - Rig, Atharva, Jadzsur és Száma - az Upanisádokat, a Mahábharatát (amelynek a Bhagavad-gítá az egyik fejezete), a Pancsarátrát, a Rámájanát és a Puránákat. A Védák India legrégibb irodalmi emlékei. Sok hindu úgy hiszi, hogy a Védák öröktől fogva léteztek. A vallásos hagyományok egy része Brahmához köti, aki a világ teremtésekor nyilatkoztatta ki a szent szöveget.
A védák keletkezését több tudós i.e.4000 és 6000 közötti időpontra teszi, azonban ma már elfogadottabb álláspont Max Mülleré, aki a legrégibb Véda-részeket i.e 1000 körüli időpontra datálja.
A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből /szamhita/) állnak. A Rigvéda-szamhita himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda ősi dallamokat, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda, amely valószínűleg a Kr. e. 1000–800 közötti időszakban keletkezett. Ősi memorizációs technikákra (vikriti[2]?) támaszkodva e szövegek évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedtek. Sőt, mivel rituális értéke csak az apáról-fiúra, mesterről-tanítványra élőszóban áthagyományozott szövegnek volt, azért még az írás megjelenése (Kr. e. VII. sz.) után is, egészen a legutóbbi időkig (azaz majdnem háromezer éven keresztül), szinte kizárólag szájról szájra őrződtek meg e szövegek. A himnuszok és imák az istenekhez szólnak, többek között az ősi Áditjákhoz (Varunához, Mitrához és Arjamanhoz), Agnihoz, Indrához, a Mennyhez és a Földhöz, a Naphoz, a Szélhez s még számos istenhez. A himnuszok körülbelül negyedét Indra istennek szentelték.
E gyűjteményekhez később a papok további részeket, úgynevezett áranyjaka-, bráhmana- és upanisad-szövegeket csatoltak.
Védikus tudományok
Az ősi Indiában a tudományos ismeretek nagy része a Védákból származott. A matematika már Kr. e. 2500-ban nagyon fejlett volt. A nulla és a tizedesvessző használatának rendszerét is indiai matematikusok fejlesztették ki. Az asztronómia tudománya például a korabeli, rendkívül bonyolult algebrát használta. Az Kr. e. 2000 körül írt Szúrja Sziddhánta, amely a bolygók tudományával foglalkozó csillagászati könyv, gyakorlatilag a trigonometria és a geometria teljes rendszerét alkalmazza számításai során. Az asztronómia tudományának alapelvei a védikus irodalom bizonyos könyveiben már 5000 évvel ezelőtt megjelentek. Az építészet tudományával is külön szentírás, a Silpa Sásztra, illetve a Szthápana Véda foglalkoznak. Már több ezer évvel ezelőtt is voltak megtervezett városok templomokkal, kertekkel, házakkal, palotákkal, mesterséges tavakkal és erődökkel. India templomai között még ma is találhatunk olyat, amely több mint ezer évvel ezelőtt épült. A Dhanur Véda a harcászat tudományáról beszél részletesen, amelyben a fegyverkészítésről és a durva, illetve finom fizikai fegyverekkel történő hadviselés módszereiről esik szó.
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C3%A1k
http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/veda.html
Kép:
http://utam-myway.blogspot.hu/2012/02/vilagvallasok-1-vedak-hinduizmus.html
